Végkimerülve

Tegnap estére teljesen kimerültem, lebetegedtem. Nyolc körül értem nagy nehezen haza. Suliban reggel 8tól kezdve bent voltam egészen este fél7ig. (8ig lettem volna de hála az égnek hamarabb vége lett az órának, ha 8ig ott kellett volna ülnöm tuti elájulok) Persze ilynekor nem tudom utolérni a szüleimet hogy jöjjenek értem, minek is nekik mobil telefon!
Soha nem éreztem még magam ennyire szarul. Szédültem, ájulás határát súroltam, éhes voltam de enni nem bírtam mert hányingerem volt, lázas voltam, fáztam de melegem is volt, levegőt nem kaptam az orromon, és a torkom is égett,a szívem ki akart ugrani a helyéről, éreztem ahogy áramlik a vérem, a kezemet nem éreztem, mert cipeltem egészen hazáig a razjmappámat, a kórháztól gyalog jöttem haza, mert nem tudtam milyen buszra szálltam fel és nem tudtam merre fog menni...sírnom kellett mert már annyira kész voltam! Ilyenkor eszembe jut hogy valaki azért drogozik hogy mindezt elérje, na nekem anélkül is összejönnek ezek a tünetek. Senkinek nem kívánom. Ja és remélem hétfőre megerősödöm mert akkor megyünk Rómába, és betegen utazni nem egy jó dolog. De nem is én lennék, hogyha nem szedek össze vmi betegséget pont mielőtt indulnánk. Well done poor me!
Megyek, mert várnak az új barátaim, a mézestea, a zsepihegyek, és a szintetikus "placebok".