Blogírás nem megy mindig. Sokszor gondoltam rá, hogy valamit na, de aztán mégsem.
Most meg biztos a kókuszos tea miatt van az, hogy írok. Ja meg azért is, mert most nem írom a szakdogákat meg semmit se nyomok befele a fejembe. Csak egy két nap szünet.
Kiderült, lehet már idén tudok végezni, huha...izgi mi!? eléggé.
Na meg káposztalevest most jóideig látni se akarok. Egy hétig azt ettünk, hogy az majd jó lesz. Hát vmennyire jó volt.
Didgeridoo is nagyon pöpec, de még mennyire! Az a kellemes oxigén hiány ami keletlezik közben az ember fejében na az jóóó, és utána az ellazult nyugodt szuszogás, érzed hogy minden jó és semmi se bánt csak fújod és fújod és belerezeg mindened. Közben a méhviasz illata ráragad a szádra és kitisztul a fejed. Imádom!
Most meg biztos a kókuszos tea miatt van az, hogy írok. Ja meg azért is, mert most nem írom a szakdogákat meg semmit se nyomok befele a fejembe. Csak egy két nap szünet.
Kiderült, lehet már idén tudok végezni, huha...izgi mi!? eléggé.
Na meg káposztalevest most jóideig látni se akarok. Egy hétig azt ettünk, hogy az majd jó lesz. Hát vmennyire jó volt.
Didgeridoo is nagyon pöpec, de még mennyire! Az a kellemes oxigén hiány ami keletlezik közben az ember fejében na az jóóó, és utána az ellazult nyugodt szuszogás, érzed hogy minden jó és semmi se bánt csak fújod és fújod és belerezeg mindened. Közben a méhviasz illata ráragad a szádra és kitisztul a fejed. Imádom!
