aussieeeeeeee

i wanna go there now!!!!!!!!!!

just sit on the seashore

Talán túléltem ezt a durva félévet, és talán azt mondhatom, hogy hála az égnek hogy nem kell többet szarakodni az angol tanítással! Nem rossz dolog a tanítás, de nem nekem való, persze hogy nekem mi való, nem tudom már.
Régen tudtam mit szeretnék, határozott terveim voltak, elképzelések, meg minden. Most meg örülök ha telik az idő és nem áll meg. Akkor van változás, meg valami, ami még nem volt.
Félek terveket szőni, mert amikor egy meghiúsul akkor rohadtul szar minden, és nincs értelem, nincs miért lenni.
Furcsa az hogy az ember azt csinálja amit nem akar, és amit szeretne azt nem lehet, de ki mondja meg hogy mit lehet mit nem?
Miért van az, hogy itthon nincs semmim se, és miért van az hogy elvágyom innen?
Tegnap spontán egy hatalmas ausztráliás-térképes-őslakosrajzos-mintás hatalmas táskát tartott a vállán egy nő a buszmegállóban, én meg csak néztem néztem és baromira fájt ahogy ránéztem és láttam miről maradok le. ( na nem holmi német márkájú aboriginalos cucc volt)

Szar hogy lelkibeteg vagyok, szar hogy folyton uaz a szar van, ami szar az szar. Egy hatalmas szünet kéne, egy olyan amikor rájöhetnék végre mit akarok. Messze lennék itthonról, mindent itthagynék és ellennék.