Bizony azon ritka pillanatok egyike, amikor megdicsérik az embert, ma megtörtént és hihetetlenül örültem neki, és nagyon jól esik. :) Köszönöm Józsa Pál szobrászművész tanáromnak! Idézném: " Maga nagyon szépen kezeli az agyagot!" :) Nem lenne nagy dolog ez, de mivel életem első portrészobra, ezért örülök ennyire ennek az egésznek! Soha nem csináltam még ilyet, és elsőre szépen kezelem az agyagot! Das ist gross buldogsegg für mich!:)
Rájöttem még régen, hogy mennyire jó is az ha értékelik az ember munkáját, pláne ha meg is dicsérik jájj, na jó többször nem mondom ki! :)
Szóval itthon nem értékelnek semmit se amit csinálsz,(ha igen akkor is nagyon ritkán,fukarak vunk kedvességben) és ezért mindenki utál dolgozni vagy bármit csinálni, pedig csak pár kedves szó és mennyi minden megváltozna! Kint a legalanatasabb munkát is megbecsülik. Úgy beszélek mint vmi 60-as évekbeli elnyomott magyar. Úgy látszik azóta semmi se változott! Bár ha jobban belegondolok...változott! Megdicsértek! :))
Legalább ennyire örültem ma:
hétfő, szeptember 19, 2005
Ma meg lettem dícsérve!!!
kigondolta Manta pont akkor 22:20
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Köszi!:)
De nem bízhatom el magam, egy igazi művész mindig kételkedik,gyötrődik. :)
Ui.:ma feladtam a cuccot a fősuli postájáról, amit sikeresen le is fejeltem a kobakommal, és nőtt egy púpom, második fejem.Talán nem kellett volna pogóznom...:D Szóval remélem megérkezik, ha már fizikai bántalmak is értek. :)
Pusz!
Pupák
Megjegyzés küldése