Boldogság múlandó, de bízni lehet sőt kell is!

Sajnos még nem lesznek csodás dread lockjaim. :( Eget rengető vita lett belőle anyummal... tehát most még nem lesz olyan hajam, de fogadtam magammal, és ha felvesznek a Képzőre, akkor lesz rasta séróm, ha kimegyek külföldre akkor is, csak akkor nem ha itthon kell legyek, mert ezt nem tűri meg anyám. Az okokat elég ha én tudom, amúgy is röhejesek, és szégyellem őket.
Hmm...jah persze a másik dolog a szemem! Nem gyógyul sehogyse ezért szépen szept.5-én megműtik a csodás árpámat, az egyiket, a másikat pedig jól megijjesztik, remélem és örökre elbujdosik! Persze abban is reménykedem hogy a másik szemem nem akar majd jól megszivatni, mert akkor minden hétfőn járhatok majd az ambuláns műtőbe...miért kell még ez is?!
Viszont örülök apumnak, mert úgy néz ki bekerült egy tanfolyamra, és csak lesz valami! Hajrá apuuu!!! Szorítok Neked! Valamint nővérkémnek is két csavart manccsal szorítok a szakdogája védéséhez, és már nagyon várom az unokahugomat hogy kibujjon! :)
Jah és ha már ilyen családias a hangulat, akkor magamnak meg jó sok erőt kívánok erre a félévre, meg a következőre!!! "Please, please, help me, help me! Help I need somebody, help...!When I was younger, so much younger than today....Help me if you can I'm feeling down, and I do apricate....!" (Nah ennek is utána kell nézzek, Beatles albumot elő!)