Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk!

Húúú de kötsög ez a net! Nagy nehezen beírtam a kis postomat, erre nem megállt a net és eltünt, amit bepötyögtem! Hogy szakadjon le! Kézimunkát csináljon a jó öreganyja!
Akkor megpróbálom idézni hűen, amit már megfogalmaztam...

Észrevettem, hogy minden teshowm szinte egyszerre borult ki(velem együtt), de kitartás mert minden szar után jön valami jó! Nekem azt mondták, hogy : "Az idő mindent megold!" Talán van benne valami.

Két hét és megyünk a rajzosokkal Olaszországba! :) Húúú remélem, hogy tökjó lesz és hogy épseggeben haza tudunk jönni! (ha megúsztam a londoni kettes számú robbantásokat,akkor talán itt se lesz gond, áj hóp szó)

Rájöttem, hogy nem szeretek a jelenben élni. A jövő túl távoli és nehezen formázható. A múltra sokat emlékszek és csak bosszant belőle egy csomó minden, persze azok az emlékek tökjók amiket a fősuli kezdete óta szereztem. Mindig 10 évvel előrébb gondolkodom, ami teljesen felesleges, értelmetlen. Amit legtöbbször teszek az az álmodozás. That's Me, That's It! Peace!