szombat, február 25, 2006

Váladékolós nagyot hapcizós gethes

Rég voltam ilyen beteg, mint most. Az a szép garatom begyulladt vörösre, és elindított egy megállíthatalan taknyolást, percenként használok el két zsepit, tehát már nem látszom ki a zsepihegyek országából.
Ami a legrosszabb az nem a láz meg az ien hőemelkedéses cucc, hanem az hogy semminek nem érzem az ízét. Még a teának se, semminek. Nagyon picit érzem hogy sósat eszek és hogy talán édeset. Még a csokit se érzem...hallod ezt Hen még azt se... :(

Ma éjjel sikerült aludnom és olyan jót álmodtam... :) el se mondom.

Pedig még örültem hogy tudok haladni majd a sulival, mindent időben megcsinálok...a nagy szart, így megint lemaradok mint a teknős a maratoni futáson.

kedd, február 21, 2006

MTF

Huuu de nem volt ma kedvem az egész kibaszott naphoz. Most se jobb, mert újra fáj a torkom. Mert jól be kéne olvassak pár embernek és akkor elmúlna a torok csakrás hülyeségem.
Tehát összvissz a művészellátó hangulata és a két ősrasta látványa dobott fel úgy 2cmre a földtől.


Kissyfurt néztem , meg Coldplay koncit, és jót aludtam mert különben biztos lemészárolom az összes kis 15éves pöcst azon a retkes buszon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! fánk! (ja tanárképzőre járok, mondtam már?!)
Tettem szigetelő szalagot az ujjaimra, mert ahogy apum fogalmaz: "beteg vagy?!" IGEN!

Egyszerűen csak követem Chris Martin nézeteit...make trade fair


All the temptation that comes from the evilest city: BABYLON!

szombat, február 18, 2006

levelet kaptam life

Bezony bezony mehetek ápr.21-én a Képzőbe belefele az első ferdülőre vihetem a munkáimat! :) Behíttak hujujujujj! Érdekes egy nap lesz, akkor se lesz vmi nagy étvágyam az fix.
Nap süt kék az ég zöld a pázsit...valahol a hó alatt biztos!

EVGENYIJ PLUSHENKO OLIMPIAI ARANYÉRMES BAJNOK LETT FEBRUÁR 16-ÁN TORINOBAN!!! HURRAY!!! :) PUSZ!

Köszönöm a csajoknak a tegnap esti bűnbarlangozást! :) LÓRUM!!! Subidubidúú...

Emancipate yourself from mental slavery, none but ourselves can free our minds!

PEACE! :)

csütörtök, február 16, 2006

take her picture something to see

Reggeli "életfikázás" egyik barátnőm anyukájával a buszmegállóban...abszolut nem hiányzik a könnyen beforduló lelkemnek...pláne hogy ő csak szidni tud mindent még a saját lányát is. Ja és mindezt kétszer is eljátszottuk a héten, nem hagyott békén...nem hagyta hogy szóljon a fülembe a megnyugtató akordok rendszere pluszba még az a kibaszott utálatos undorító hó is esett/esik még mindig...a buszon büdös vénemberek harákolnak sőt megy a tahóskodás is ezerrel, kultúrált utastársak elnyomva.Hányingerem fokozódik a vénemberek által fellihegett már megemésztett fokhagyma és kitudja minek a bűzétől. Ez megy 14 éve mióta részese lehetek a retkes magyar oktatási rendszernek...élvezhetem a szabolcs volán által nyújtotta apró örömöket. Mindenki punnyadt elbaszott kedvű, és tucat.
Csak egyszer látnám és érezném hogy az emberek boldogok körülöttem, így csak a negatív energiáinkba burkolózunk és mosolyunkat rég elfelejtettük. Szinte érzem ahogy rámtelepszik a keserűség és megmutatja bájait.
Rámtört a rossztartású művészbetegség a hátfájás, közepénél ketté akar szakadni...körmöm koszos itt ott pici festék és kosz maradványok rágják bele magukat a bőrömbe, kimosnám de a hidegvíz szétporlasztja a csontjaimat, utálatos hogy nincs melegvíz a suliban pedig már nem élünk olyan elmaradott korban, mert új kolit és minden kívülről menő cuccot épít a fősuli de hogy melegvíz is legyen a mosdókban arra már nem figyel senki...de a lényeg hogy a bőr ülőgarnitúra kényelmes legyen.Zsibasztó a kelet sötétsége, utálom.
Mindenütt macák mászkálnak, és devergos faszok, semmi eredetiség.
Majd folyt. köv egy másik sötét pillanatomban.
Üdvözlettel!
Az örök nagydarab lázadó

péntek, február 10, 2006

áLom

Most keltem és még halványan de rémlik hogy mit álmodtam.
Csak egyre emlékszem, hogy neki rohantam egy falnak vagy ajtónak, hogy betörjem és az arcomat megvágta a szemüvegem és vérzett nagyon, mert jól hiányzott belőle egy darab, mármint az arcomból. A poén, hogy nem fájt és nem ijjedtem meg egyszerűen csak fogtam a sebet. Több nem jut az eszembe, pedig tudom, hogy még történtek dolgok.
Múlt héten még óriás pókokkal álmodtam, de ilyen baszott nagyokkal, akkorák voltak mint egy fotel vagy egy ágy és táltosnak neveztük el őket a többi álmomban szereplő ismerősömmel. Aztán még ugyanebben az álmomban volt egy repülő ló is, de nagyon szép volt. Nem voltak szárnyai de mégis repült itt a lakótelepen. Sütött a nap és szépen fénylett a barna és fehér szőre. Amikor szóltam a többi embernek, hogy héé ott egy repülő ló akkor nem akarták észre venni, hiába mutattam, hogy ott repül fent, persze lehet, hogy később észrevették ez már nem rémlik.
6 évesen azt álmodtam, hogy bogarakat kellett ennem és miután megettem olyan bogárrá változtam amilyet megettem. Durva volt, pláne hogy még mindig emlékszem rá.
De a legdurvább álmom amiből sírva ébredtem az volt, hogy egyszerre hullott ki az összes fogam, törtek hullottak és iszonyú érzés volt, és ezt kb. 3szor álmodtam a 3ik volt, amikor sírnom kellett és mikor felébredtem féltem sírtam és borzalmas volt. Aztán egy álmofejtőtől megtudtam, hogy az ien fogkiesős rossz álmok nem jelentenek túl jót, vagyis jelenthetnek halált a család egyik tagjáét, nehéz akadályokat meg hasonlók. Nekem pont ezután az álmom után halt meg nagymamám, váratlanul, egyedül, otthon.
Persze olyat is álmodtam, hogy kicsi összehajtogatott papírmacskából egy igazi élő lett; meg hogy az óceán alján úszok a nővéremmel meg anyával és mindenféle ökörséget.
Majd azt fogom csinálni, hogy megrendezem filmben az álmaimat, mint David Lynch meg az a magyar rendező is tette. Hadd sokkoljam a kedves publikumot, muhahahaaa!:)


szerda, február 08, 2006

Va'ok má' megin' nyugalom!

Tartok majd ien nagyobb hatásszüneteket a bloggomban, mert miért is ne?!:D Muszáj.(amúgy ez milyen hüle szó már!)
Egyre furább az életem, de vannak boldog pillanataim, amiket nem akarok elkiabálni, mert félek a boldogságtól.FÉlek ha hiszek benne és boldog vagyok akkor, majd hirtelen történik vmi szar, ami jól odacsap a pofámba. És annyiszor csapott már oda bele hogy nagyon fájdalmas már.

Jó volt az unokahugomat látni hogy növöget, és észreveszi a világot. :) Örültem, hogy láttam boldognak tesómat, sógort, persze dühösnek is de annak nem örültem. Jó érzés volt egy pözsóban ülni, ott "gizdálkodtunk",mókás volt.


Voltam ott, ahova nagyon vágyok. Bár adná az ég hogy felvegyenek, azt nem tudja senki se elképzelni mennyire boldog lennék. i m á d n á m