Azt hittem erős leszek és már egészséges de nem, nem sokáig bírtam a suliban ma 11kor kidőltem és azt hittem nem is birok felállni. Egyszerűen bosszant hogy még mindig beteg vagyok....bosszant hogy nincs senki aki megölelne és erőt adna...belegondolok mi a baj, miért ilyen a világ, miért vagyok ilyen én?!
Talán tényleg csak az segít ha magunk vagyunk, más nem kavar be és nincsenek felesleges érzések,amik csak akkor szépek ha van értelmük.
Nem sok értelem van az én életemben, erre mindig rájövök, mondhat bárki bármit.
Az emberek jókat derülnek rajtam, ahogy amit mondok, nekem az természetes, jól esik látni őket nevetni,talán ez értelmet ad.
Még mindig azt érzem hogy mennem kell, el innen, utaznék utaznék messze lennék egyedül egy sziklán ülnék nézném az óceánt várnám a nap végét. Sírnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése