Tartok majd ien nagyobb hatásszüneteket a bloggomban, mert miért is ne?!:D Muszáj.(amúgy ez milyen hüle szó már!)
Egyre furább az életem, de vannak boldog pillanataim, amiket nem akarok elkiabálni, mert félek a boldogságtól.FÉlek ha hiszek benne és boldog vagyok akkor, majd hirtelen történik vmi szar, ami jól odacsap a pofámba. És annyiszor csapott már oda bele hogy nagyon fájdalmas már.
Jó volt az unokahugomat látni hogy növöget, és észreveszi a világot. :) Örültem, hogy láttam boldognak tesómat, sógort, persze dühösnek is de annak nem örültem. Jó érzés volt egy pözsóban ülni, ott "gizdálkodtunk",mókás volt.
Voltam ott, ahova nagyon vágyok. Bár adná az ég hogy felvegyenek, azt nem tudja senki se elképzelni mennyire boldog lennék. i m á d n á m
szerda, február 08, 2006
Va'ok má' megin' nyugalom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Hajra!!!
Az ero veled van Lukivaker!
Meg ahogy latom valaki mas is! :)
En szurkolok neked!
Habar ram is ramfer, mert igen, tenyleg, hurra, de jo, ujra kell eretseggeznem angolbol! Neha nem hiszem el, es csak nevetek, majd hirtelen rajovok, hogy bazze', ez nem trefa. :)
Cupp!
Judit
remelem hallod, ahogy libaborozom... :) egyebkent meg a boldogsagrol annyit, h igazi boldogsag nem letezik, ami meg jut, azt tessek merni elvezni, es orulni neki. utana elmulik, de ez termeszetes. a dolgok rendje mar csak ilyen. tessek orulni jol.
Judit the force be with U2!:) Köci a szurkolást! Majd én is ezt teszem és a kölcsönös szurkolásokból csak jó sülhet ki. :)
Hen, miért libabőröztél? Ennyire meghatott amit írtam vagy csak fáztál? :) Most magyarázd el mert nem értem, tod hogy lökött vok.
Megjegyzés küldése