addiktív

Kb. 11 éve szednem kell az allergiámra orvosságot,minden nap, egész évben. Ettől meg nem gyógyulok csak tüneteket szüntet meg. A gyomrom pedig próbálja már 11 éve feldolgozni ezt a plusz mérget, amit bejutattok a szervezetembe, hogy normálisan élhessek, vagy hogy ne alakuljon ki nálam asztma. Ilyen hosszú idő alatt,(plusz még ami hátra van)magamat teszem tönkre(emésztésem feladja a dolgokat). A "legjobb" persze az hogy a gyógyszerben lévő hisztamin hízlal, és ez alatt a pár év alatt szépen rakódik rám a plusz cucc. Kövérségnek leginkább hátrányai vannak, eddig ezt tapasztaltam, gyerekkorom "élményei" alapján. Kevés önbizalommal rendelkezőként még nehezebb az hogy elfogadjam magam. Csalódások dzsungele.
Kinek van kedve tovább sorolni hogy mik alakultak ki és még fognak ettől a GYóGYszertől, amit hogy ne kibebaszott drágán vegyek meg félévente be kell toljam a képem a tüdőgondozóba hogy megnézzék élek és meghosszabbítsák az eü kedvezményt erre a hasznos szerre. A pluszpoén hogy a szervezet hozzászokik és már nem hat egy idő után a bogyó és ezért "lehetőségem" van/volt kipróbálni a fajtáit. Mivel nem gyógyít semmit se ezért egyre több dolgot reagál túl a szervezetem, egyre több dolgot kell elkerüljek.
Kérdem én mi lett volna ha ezt elmondják előre azon az első allergiavizsgálaton, vagy ha jobban odafigyeltek volna mit adnak a gyerekek szájába. (a doktorbá csak annyit mondott :"tenger mellé kellene költözni, vagy ki se menjen az utcára")
Sok felől hallottam már sok mindent, és eddig abban hiszek hogy lelkieredűtek a betegségeink, de ezzel senki se foglalkozik csak elnyomja azokat.
Le akartam ezt írni, még ha nyavalygásnak is tűnik, de hátha vki pont ugyanilyen dolgokon megy át, és megérti. Tudom hogy mindenkinek meg van a maga blogja, nekem ez.