ááá nem szabad bízni semmiben

utálom magam azért, hogy nem tudtam hamarabb mi érdekel...most minden egy hülyeség miatt szarnak tűnik semmilyennek...ha ránézek a munkáimra azt érzem hogy mind szar és legszívesebben soha nem nyúlnék hozzájuk csak bedobtam őket a sarokba, sőt legszívesebben egy poshadó vízben szétázott citromdarabkának érzem magam és ezen csak segít az ha oannal találkozom aki széles vigyorral a száján mehet tovább boldogan.nem éltem bele magam csak egy kicsit bíztam magamban meg úgy mindenben hogy hátha jobb lesz hogy hátha nem ez lesz hogy hátha érek vmit.de megint csalódtam, megint rossz helyen kerestem azt ami nem az enyém.persze más szögből kell ienkor nézni mindent...ezt mondják. nem az a baj hogy nem sikerült hanem hogy így érzek hogy nehéz felkelni, mert már túl sokszor kellett.