Fáradt vagyok

Sárga buszok szuszogva oldalaznak el melletted az úton, szétázott, megtaposott falevelek a talpad alatt. Szürke homályban mész előre, a lábad visz, eszed azt mondja:"te tényleg komolyan gondolod ezt?!" de válaszra nincs erőd, beállsz a sorba, haladsz a folyosón. Megkérdezik "hogy vagy?", elmondod fáradtan, megmondod mi bánt, de már a felénél bele fáradsz hiszen úgyis elfelejtik, mert válaszod cseppet sem érdekes, olyan mint egy fakón csillogó molylepke rövid röpte. Vágyálmaid felbukkannak, végső elcsüggedéseid alatt. Mit érsz velük?! Semmit. Sorra éled a napokat, ugyanúgy, néha kevesebb vagy, néha többnek de tűnsz, boldogabbnak, de igazából ugyanaz vagy. Ideges vagy, dühös.Nem nyugszol. Ráébredsz nem változik semmi, csak az idő múlása elhiteti veled, hogy igen. Néha belekapaszkodsz vmibe, tartod sokáig erősen, aztán később veszed észre, hogy eltűnt, a kezed nem fog semmit......folytathatnám de minek?!
Fáradt vagyok.