Még mindig egy kézzel pötyögök! Már csak fedőkötés van a mancsomon,de még egy hétig kímélnem kell,tehát még mindig egy helyben toporzékolok. Nagyon kedves volt a kórházban ma az asszisztens néni,ritka az ilyen!
Vettem ma egy poncsót, amire oly régóta vágytam. Álmaink akkor teljesülnek,mikor nem is gondolunk rájuk. Legjobb dolgok váratlanul csapnak le ránk. Nehéz úgy élni, hogy ezekhez hűen, ne álmodozzunk!
Huu na utolsó pár sor lett életem bölcsessége. :) Minderre egy poncsóból jöttem rá!
Valahogy mindig azt érzem,hogy indulok valahová, mert még nem érkeztem meg. Van aki azt hiszi ez menekülés,pedig nem az! Rossz kimondani, de keresem az otthonom.
Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk.
...legyen végre, vége
szombat, október 15, 2005
408.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
kommentben lehet floodolni?
asszem lehet. tök jól haladok:D
monnyuk most nehézkesebben ment, mint eddig... hm. ::érdekesen néző arc::
jó, tom, menjek zuhanyozni, meg le ne merjem késni a buszomat:)
de még van egy kis idő. el kell bacni vhogy.
jó, ez az utsó.
nem, EZ. ígérem:D
bócsi:DDD
legyen már 13, az szép kerek:D
Megjegyzés küldése