Kedvenc festőmnek szentelném a mai írásomat! Bárki mondhat bármit én szeretem Lautrec képeit, és ha megtehetném visszamennék az időben és megismerném személyesen is! Ha valaki szeretné megismerni ajánlom olvassa el a Moulin Rouge című könyvet La Mure-tól. De semmiképpen se nézze meg azt a gyengécske filmet, aminek az a címe, hogy Lautrec, mert szerény véleményem szerint közel se mutatja be igazán a festőt.
Szülei unokatestvérek voltak és ebből a frigyből kapott ő egy kellemetlen betegséget, aminek következtében nem fejlődtek a csontjai, és örökké kisfiú maradt az alakja, de a feje valamilyen formában fejlődött, sajnos arca eltorzult kissé, ezek után se mondanám hogy csúnya volt, inkább csak azt idézném tőle hogy: "Ha meggondolom sohasem festettem volna, ha kicsit hosszabb a lábam!".
Azért is szeretem a képeit, mert ő nem ragadt le az unalmas tájképeknél, sokkal inkább az emberek érdekelték. Szerintem sokkal több mindent le lehet olvasni egy portréról mint egy tájképről. Az adott ember arcán megjelenő érzéseket, testtartását, és még annyi mindent észre lehet venni.
Amiket litográfiában alkotott azokat méginkább szeretem, ez a legismertebb de ettől jobbak is vannak. -->
Zárásnak három szó: Abszint, Vörös Malom, Mama! "Mama csak maga!Rohadtul nehéz meghalni!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése